„Menjünk el egészen Betlehemig…”

Advent első hetében egy negyvenfős felekezetközi zarándokcsoporttal járhattam ismét a Szentföldön. Ennek során Jézus lábnyomába szegődve végiglátogathattuk a jelentősebb bibliai helyszíneket Názárettől kezdve, a Galileai-tó partvidékén, a Jordán folyó mentén a Holt-tenger partján át, Jeruzsálem környékéig. Az egyik ezzel kapcsolatos élményemet hadd osszam most meg a kedves Olvasóval.

A Születés temploma Betlehemben

Betlehem felé tartva tekintetemmel kerestem a domboldalon a nyáját békésen legeltető pásztort, akiről Dávid király is tanít a 23. zsoltárban, hisz ő is ennek a vidéknek volt szülöttje. Vagy azokat a nyájukat terelgető pásztorokat, akik tanúi voltak a mennyei seregek énekének a betlehemi mezők felett. Most se a pásztorokat, se a nyájat nem láttam. 

Tovább haladva a Betlehembe vezető úton a város határába érkezve azt reméltem, hogy összefutok majd a keleti csillaglátó tudósok mai utódaival, de helyettük szigorú tekintetű, állig fölfegyverzett katonák állítottak meg, élesre töltött géppisztolyokkal oldalukon a tíz méter magas betonfallal körbevett város kapujában, akik azzal a szándékkal tartóztattak föl, hogy igazoljam jövetelem célját. Miután nagy nehezen átjutottam a „szoros kapun”, a hegyoldalon felfelé kapaszkodva gondolatban Mária és József nyomába szerettem volna szegődni, hogy a betlehemi szelíd jászol mellett hódolatomat kifejezzem a világ Megváltójának születése helyén. 

Utamat azonban hangos bazársor szegélyezte, ahol minduntalan értéktelen kacatokkal traktáltak kéretlen piaci kofák, akiknek csak a pénzem kellett volna. Nagy szegénységben élő arab keresztyén kisebbség és palesztin muzulmán többség harcol egymás ellen itt naponta a megmaradásért ezen a Jeruzsálemtől mindössze 8 km távolságban található megosztott ősi bibliakori városban. A valamikori vendégfogadó hátsó istállójához szerettem volna eljutni, a helyén azonban ma egy ormótlan, sötét, sejtelmes bizánci stílusban megépített templomot találtam. Kerestem volna egy csendes áhítatra alkalmas zugot ebben a hatalmas bazilikában, ahol visszavonulhattam volna egy néhány perces elmélkedésre, de a templomban csak lökdösődő, kacarászó, bámészkodó, vitatkozó turisták hosszú sorát láttam.



A templom oltára alatt ezüst csillag jelzi
Jézus születésének emlékhelyét

Az oltár alatt található születés barlangjához érkezve feketeruhás, barátságtalan templomőrök tartóztattak föl, akik seprűvel, lapáttal sertepertéltek a szenthely altemplomának ajtaja előtt, takarítási szünetre hivatkozva lökdösték hátra a türelmetlen látogatókat. Majd végül elindult a sor, le a lépcsőn a sötét misztikus homályba, ahol a derengő gyertyafény a mélyben lent csak egy csillag alakú ezüsttárgyra vetült, mely Jézus születésének helyét jelölte volna meg. Szívesen elrebegtem volna hálaimámat csendben ezen a szent helyen, de türelmetlen zarándokok löktek arrébb, hogy csókjaikkal érintsék az ezüstcsillagot. Egy kicsit szomorú és csalódott voltam. Ó, milyen sok dolog vonja el szívünket a lényegről, még ilyen megszentelt helyen is, ahol Isten ennyire közel hajolt emberi világunkhoz Fiában, Jézus Krisztusban…

Ma „vasfüggöny” őrzi Betlehem városának kapuját

Közben mi történt ezzel a világgal, mi történt az emberiséggel? – teszem föl magamban a kérdést.  Vajon van-e valami nyoma, következménye, pozitív hatása annak, hogy 2000 éve itt járt a földünkön a Messiás, a megígért Békefejedelem, a világ Üdvözítője. Fülemben csengenek a Mester szavai, aki így figyelmezette tanítványait Isten népe jövendő sorsára utalva:

„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” (Lukács 19,41-44)

Mi vajon felismerjük-e a „meglátogatás idejét” személyes életünkben? Isten kegyelmének köszönhetően még van lehetőség életrendezésre, odaszánásra, a Krisztus küldetésében való részvételre. Ne vonja el tekintetünket a jelen világ megtévesztő szemfényvesztése, hanem megragadva a kegyelmi pillanatot keressük Isten Országát és Igazságát. Ezekkel a gondolatokkal kívánok meghitt adventi és karácsonyi ünnepeket, valamint Istentől megáldott 2015-ös évet.  

Dr. Mészáros Kálmán