Baptista Világszövetség és a Magyar Baptisták Világszövetsége

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr!”

A Baptista Világszövetség és a Magyar Baptisták 

Világszövetsége Vasárnapja

A reformáció "népi" irányzatából kifejlődő és a több mint négyszáz éves múltra visszatekintő újkori baptista világmisszió napjainkban már mintegy 110 millió főt tart számon a földkerekségen. Az 1905-ben Londonban létrejött Baptista Világszövetség (BVSZ) nemzeti tagegyházai szinte a kezdetektől fogva minden esztendő első februári vasárnapját tekintették egy olyan ünnepi alkalomnak, amikor számba vették saját országuk és a nagyvilág baptistáinak missziós helyzetét. A Baptista Világszövetség megalakulásától kezdve a következő területeken látta legsürgősebb feladatait:

A Baptista Világszövetség 1905-ben 
alakult meg Londonban

1. Jézus Krisztus üdvözítő evangéliumának halaszthatatlan hirdetése saját nemzetünk és a világ népei felé.

2. Közvetlen információk továbbadása Isten munkájáról, amit népe között végez.

3. A tagszövetségek élén álló vezetők és munkatársaik lelki bátorítása, hogy Isten tervét felismerve bölcsen vezessék a rájuk bízottakat.

4. Együttes imádságra való buzdítás a vallási, politikai okok miatt üldözött, vagy gazdasági okok miatt szenvedő baptista testvéreinkért.

5. Nemzetközi összefogás a vallásszabadság és az emberi jogok védelmében.

6. A Bibliára alapozott hitigazságok határozott hirdetése, a baptista identitás elmélyítése és megerősítése.

7. Együttműködés keresése más hitvalló keresztyénekkel az evangélium hiteles megélésében és hirdetésében.

8. Segélyszervezetek létrehozása a katasztrófa sújtotta területeken élők megsegítésére.

A Magyar Baptisták Világszövetsége logója

A nemzetközi világszövetség alapelveinek szellemében jött létre a Magyar Baptisták Világszövetsége (MABAVISZ) is közel negyed évszázada. E nemes hagyományokat kívánja megvalósítani az 1992-ben Budapesten és Tahiban megtartott első világtalálkozója óta, amit aztán 2000-ben a Nagyváradon, 2006-ban pedig a Debrecenben megtartott találkozó követett. 2012-ben pedig a Franklin Graham evangélista által tartott Reménység Fesztivál adott lehetőséget a Magyar Evangéliumi Szövetséggel (ALIANSZ) összefogva, a Kárpát-medence magyar baptista és más felekezetű evangéliumi keresztyéneknek a testvéri találkozásra a Budapest-Sportarénában tartott három napos evangelizáció keretében. Jó lehetőség adatik a testvéri kapcsolatok ápolására a minden esztendő február első vasárnapján megtartott BVSZ és MABAVISZ vasárnapokon megtartott regionális találkozók vagy helyi gyülekezeti ünnepi alkalmak, amikor nem csak magunk szolgálati területeire gondolunk, hanem a határon túl rekedt, vagy messzi idegenbe szakadt nemzettársaink között végzett missziómunka örömeire és kihívásaira is.

A Magyar Baptisták Első Világtalálkozója 
Tahiban 1992-ben

     A reformáció idején a Kárpát-medencében is kibontakozó anabaptista mozgalom különböző csoportjai a mintegy kétszáz éves véres üldözésekkel és folyamatos zaklatásokkal kísért időszakot követően kényszerültek elhagyni hazánk területét.
    175 évvel ezelőtt azonban úgy látta jónak a Teremtő, hogy ismét megjelenjenek itt Magyarországon a megtérés és újjászületés fontosságát hirdető, Bibliát terjesztő baptista evangélisták. Kitartó és odaszánt munkájuk eredményeként a történelmi Magyarország minden szegletébe és nemzetiségéhez eljutott az evangélium üzenete.
     Sajnos 100 esztendővel ezelőtt ez a lendületes fejlődés és növekedés a trianoni nemzeti tragédia következtében lelassult. A magyar baptisták jelentős része az igazságtalanul meghúzott határok túloldalára kerültek. Itt a Kárpát-medence területén hosszú évtizedeken keresztül szögesdrótok, aknazárak, határsorompók választottak el bennünket magyar baptistákat is egymástól. Ma is 5 ország területén - az anyaországon kívül a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken - végezzük missziómunkánkat a magyarok és ahol erre lehetőség adatik, más nemzetek fiai felé is. Ezen kívül az óceánon túl Amerikában és Ausztráliában folyik magyar baptista misszió, ahová több ezer baptista testvérünk is emigrált az elmúlt közel száz esztendő alatt, előbb az országunkat hátba támadó szlovák, román, szerb megszállás, majd a barna, később a vörös diktatúrák üldözése, vagy gazdasági nehézségek miatt.

A Magyar Baptisták II. Világtalálkozója 
Nagyváradon 2000-ben

    Hálásak vagyunk a Történelem urának, aki „dönt és emel királyokat”, és a Trianonban „sűrűn szőtt vasfüggöny” is átjárhatóvá vált és az egységesülő Európa részeként útlevél nélkül is szabadon közlekedhetünk az elszakított országrészekbe. Így egyre szorosabb kapcsolatok fűznek bennünket a határon túl élő baptista testvéreinkhez.

  Ma a Kárpátok ölelte magyarlakta településeken mintegy 600 gyülekezetben és misszióállomáson hirdettetik az evangélium szép magyar anyanyelvünkön, mintegy 200 teológiát végzett lelkipásztor és sok száz laikus igehirdető áldozatos szolgálata által. Mintegy 20 ezer hitvalló bemerítésben részesült gyülekezeti tag mellett közel 45-50 ezerre tehető a magyar baptisták vonzáskörzetébe tartozó hittestvérünk száma. Ha ide számítjuk a Kárpát-medencében élő más nemzetiségű baptista testvéreinket is, akkor már 200-250 ezer főre tehető a baptista misszió által elért kortársaink száma.

A Magyar Baptisták III. Világtalálkozója 
Debrecenben 2006-ban

     Bár évről évre növekszik a baptisták létszáma, ennek ellenére milyen kevesen vagyunk a körülöttünk élő sok millió honfitársainkhoz képest, akik még nem hallottak az evangéliumról.           Szükséges, hogy előttünk járó példamutató hithőseink nyomába szegődjünk és személyes életpéldánkkal, valamint gyülekezeteink szeretetteljes légkörével vonzóvá tegyük az Isten országa felé vezető utat. Ezen túl, mint akik a baptisták nagy családján belül saját nemzetünk felé kaptunk elhívást és szolgálatot, igyekezzünk azokkal az eszközökkel jól sáfárkodni, amit Isten nekünk adott az evangélium továbbadásában.
     Értékeljük és használjuk napi bibliaolvasásunkhoz a közel két évtizede közösen megjelentetett bibliaolvasó vezérfonalunkat, az Áhítatot.  Ez az egyetlen kiadványa Világszövetségünknek, amit a három nagyobb magyar baptista tagszövetség heti és havi lapjai – a magyarországi Békehírnök, az erdélyi Szeretet és az amerikai Evangéliumi Hírnök – mellett kézbe vehetünk. Ugyanígy buzdítom a testvéreket, hogy használjuk fel a helyi és országos magyar nyelvű sajtó, rádió, televíziós adásokban való megszólalás lehetőségét. Nagyon hasznos eszköznek látom az élő internetes istentisztelet közvetítéseket és gyülekezetek honlapjáról letölthető hang és videó felvételek közreadását. Örvendetes, hogy sok hazai, határon- és tengerentúli magyar gyülekezet él ezzel a páratlan lehetősséggel.

Reménység Fesztivál Franklin Grahammel 2012-ben a Budapest-Sportarénában

Rendkívül hasznosnak tűnnek a határokon átívelő lelkipásztor és gyülekezeti találkozók (TELEK, KELEK) és missziós szolgáló csoportok látogatásai és testvéri kapcsolatokat erősítő alkalmai. Igen építő és lelkileg bátorító kezdeményezés volt a lelkipásztorok és szolgálattevők számára - Debrecenben, Nagyváradon, Békésen, Nagybányán, a Hargita Baptista Táborban - megrendezett Missziói Konferenciák és Összmagyar lelkipásztor találkozók.

A Magyar Baptisták IV. Világtalálkozója 
Debrecenben 2017-ben

A Magyar Baptisták IV. Világtalálkozójára, szintén Debrecenben, 2017. augusztus 4-6 között, a Kornya centenáriumhoz kapcsolódó Emlékév, illetve a Reformáció-500 éves jubileumsorozatának részeként került sor, amelyre a világ minden tájáról érkeztek magyar baptisták. A találkozó fő előadója Paul Msiza Dél-afrikai lelkipásztor, a Nemzetközi Baptista Világszövetség elnöke hirdette Isten igéjét. A konferencián részt vett és köszöntőt mondott Balog Zoltán református lelkipásztor, az EEMI minisztere.

       Végül szeretném fölhívni a figyelmet a reformáció harmadik ágának tekinthető anabaptista-baptista mozgalom történetét összefoglaló "Kik a baptisták?" című rövid előadásra, ami egy nemzetközi konferencián hangzott el Budapesten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházában:

    Befejezésül hadd idézzem a címben olvasott bibliaverset bátorításul: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr!” (33. Zsolt. 12) A mi magyar nemzetünk boldogulásának is ez az egyetlen útja és módja. Rajunk baptistákon is múlik, hogy az Úr igéjét meghallják és megértik e kortársaink, akikhez küldettünk. Isten Szentlelke adjon ehhez látást, bátorságot és mindhalálig hűséget.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

"Soha többé holokauszt!"

„SOHA TÖBBÉ Holokauszt!”

Megemlékezés a Holocaust Nemzetközi Emléknapján

Cipők emlékműve a Duna partján

Nem egyszer fordult elő, hogy családi sétánk során megálltunk a Duna partján a „Cipők" mellett. Amikor először jártunk ott, a kisebb gyermekeim nem értve igazán, hogy azok a cipők mit is jelképeznek, megpróbálták beledugni a lábukat, hogy melyik jó rájuk. És megkérdezték: Miért hagyták itt ezt a bácsik és nénik? És akkor hirtelen iszonyatos emlékek jutottak eszembe.

Még diákkoromban jártam a Buchenwaldi koncentrációs táborban. Azóta a Baptista Teológiai Akadémia tanáraként diákjaimmal Aushwitz-Birkenau haláltáborát is megjártam. Beleborzadtam abba, amit ott láttam. A láger barakkok összezsúfolt priccsei, ott hagyott ruhák, gyermekjátékok és cipők sokasága, emberbőrből készült lámpaernyő, zuhanyzónak álcázott gázkamrák, a holttestek elégetésére épített krematóriumok iszonyú látványa jutott eszembe. És akkor a gyermekeimnek magyarázni kezdtem, de igazán nem értették, hogy miről beszélek…

Igen, mert a józan emberi értelem számára fölfoghatatlan az, ami 1944-ben történt itt Európában és a mi hazánkban Magyarországon. Hisz az a nemzeti-szocialista őrület, ami az akkori náci Németország által elfoglalt országokban tombolt, milliók életét vette el, fosztotta meg szabadságától, emberi méltóságától, otthonától és szülőföldjétől. Ez az embertelen és istentelen téveszme még emléküket is ki akarta törölni az emberiség történetéből. Ugyan ilyen nyomasztó hatással voltak rám a jeruzsálemi Yad Vasem holokaust múzeumban látottak is...

Ki kell mondani, hogy a Holokauszt semmivel sem igazolható bűntény volt úgy a zsidóság, mint a roma nemzetiség, valamint a másként gondolkodó megsemmisítésre szánt politikai és vallási kisebbségekkel szemben. Szükséges, hogy ezekről az embertelen rémségekről a következő nemzedéknek is beszélni merjünk. Ezért van szükség a megemlékezésekre, hogy az utánunk jövő generáció is halljon arról, hogy egyetlen embertársunkról sem gondolkodhatunk kirekesztő módon.

Ma, amikor a rasszista és nacionalista gyűlöletkeltés, a kollektív bűnösség vádja és gyilkos indulata úgy tűnik, hogy újból felüti sok helyen a fejét Európában, fokozott felelősséggel tartozunk, hogy felemeljük a szavunkat ezen káros tendenciák ellen. Nem maradhatunk némák, amikor szólnunk kellene. 
Amikor 1944 március 19-én német megszállás alá került Magyarország, ezzel az ország önálló jogállamisága is megszűnt. Az államigazgatás kulcsfontosságú minisztériumait és hivatalait a fasiszta német hadvezetés és a velük kollaboráló nyilas nemzeti-szocialista pártvezetés vette át. 
Az ország lakossága az évek óta tartó világháború rettenetében bénult rezignáltságában szemlélte a szinte követhetetlen eseményeket. A Gestapo és a velük együttműködő nemzeti-szocialista államrendőrség rémtetteitől megfélemlített egyszerű magyar lakosság sorai közül kevesen mertek szólni és ellene állni a nyilvánvaló gaztettekkel szemben. Így ebben a helyzetben is igazzá vált a régi mondás: „Gyilkosok közt cinkos, aki néma!” Mi nem lehetünk némák, sem ma, sem holnap…

Anabaptista hitelődeink sokasága vált vértanúvá
hitbeli meggyőződése miatt  

Mi baptisták, a közel 500 éves történelmünk során mindig a „lelkiismereti és vallásszabadság” elkötelezett hívei voltunk. Mivel hitelődeinket évszázadokon keresztül üldözték és mártírok százai és ezrei adták életüket hitükért és meggyőződésükért, ma is szolidaritást vállalunk a szenvedők és üldözöttek mellett.

A zsidósághoz mindig is tisztelet és barátság fűzte a baptistákat. Nemcsak a Holokauszt idején, amikor zsidó családok sokaságát igyekezett bujtatni és menteni korlátozott lehetősségei között, de ma is „idősebb testvérként tekintünk rájuk”.

A második világháború után 3 elárvult és teljesen lepusztult zsinagógát állítottak helyre a baptisták és használnak ma is imaházként, vagy templomként. Az egyik itt van a fővárosban, Rákoshegyen, a másik Recsken, a harmadik pedig a Debrecen melletti Nyíracsádon. Ez utóbbi helyen nemrégen jubileumi istentiszteletet is tartottunk. A zsinagógából baptista imaházzá vált épület külső falán emléktáblát is elhelyeztünk, a zsidó és baptista hívő emberek egymás iránti szeretetének és megbecsülésének emlékeként.
Erre az ünnepélyes alkalomra meghívtuk a mintegy 110 millió baptistát képviselő Nemzetközi Baptista Szövetség elnökét, Dr. David Coffey testvérünket is Londonból, aki személyes felszólalásában a következőket mondta:

Dr. David Coffey, a Baptista Világszövetség
korábbi elnöke

„Összegyűltünk, hogy egy nemzedék könnyeire emlékezzünk. Veletek gyászolom a Magyarországról Auswitzba hurcolt 437.000 zsidót, akit mindjárt azután, hogy megérkeztek, legyilkoltak. Én is jártam Auswitzban. Látam a sok szörnyűség színhelyét. A holocaust szörnyű történetét minden új nemzedéknek ismét és ismét el kell mondanunk. Engedjük, hogy szóljon a múlt a jövőhöz, bátran szembe kell néznünk a gyűlöletre és kirekesztésre alapuló ideológiákkal. Vállalnunk kell az emlékezés terhét azért, hogy teljes meggyőződéssel kiáltsuk: ’Soha többé „soá”-t, soha többé holokausztot!’”

Igen, ezért kell odahajolni gyermekeinkhez ott a Duna partján a „cipőknél” és türelmesen elmondani az igazságot, és ha kell, hangosan kiáltani, ahol ezt tagadni próbálják, hogy ez soha többé meg ne történjék!

Végül Isten vigasztaló igéjét hadd idézzem Ezékiel próféta szava által: „Az Úr megragadott engem, és elvitt lélek által egy völgybe, tele volt az csontokkal…Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?... Prófétálj e csontokról! Én lelket adok belétek és életre fogtok kelni!... Én felnyitom sírjaitokat és kihozlak sírjaitokból… Lelkemet adom belétek, életre keltek és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam!” (Ezékiel 37,1-13)

Január 27. a Holokausz Nemzetközi Emléknapja. Ezen a napon emlékezünk az auswitzi haláltábor felszabadtására, a többmillió áldozatra és holokauszt túlélőkre. Ezzel kapcsolatos a Pax Televízió riportfilmje, melyben saját élményeimről nyilatkozom:

A témával kapcsolatban további információt itt olvashat: 

Tanulmányút a pokol kapujában Krakkóban, Auschwitzban és Birkenauban jártunk

Utóirat: 

Nagyon találónak tartom Martin Niemöller (1892–1984) német teológus, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának korábbi elnökének figyelmeztető sorait:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,

csendben maradtam,

hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,

nem maradt senki,

aki tiltakozhatott volna.

Végül hallgassa meg ezt a megrendítő dalt:

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

„Fönt jártam a hegyen és láttam az ígéret földjét!”

Megemlékezés az 50 évvel ezelőtt vértanúvá vált dr. Martin Luther King Jr., Nobel-békedíjas baptista lelkipásztorról és édesapja 40 évvel ezelőtt történt magyarországi látogatása alkalmából.

Dr. Martin Luther King Jr. 
(1929 január 15. - 1968 április 4.)

Ifjabb Martin Luther King 1929. január 15-én született a Georgia állambeli Atlantában. Édesapja és anyai nagyapja is baptista lelkipásztorok voltak. Tizenkilenc évesen szociológiából (B.A.), huszonkét évesen hittudományból (B.D.), huszonhat évesen pedig filozófiából és teológiából szerzett (Ph.D.) tudományos fokozatot a Bosztoni Egyetemen.  Kezdetben az orvosi és a jogi pálya vonzotta, de végül édesapja példáját követte. Ennek eredményeként avatták föl 1948-ban baptista lelkipásztorrá. 1953-ban vette feleségül Coretta Scottot, házasságukból négy gyermek született. Lelkészi szolgálatát 1954-ben kezdte meg az Alabama államban fekvő Montgomery városában.

Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt. Bár a rabszolgákat formálisan majdnem száz éve, a polgárháború idején felszabadították, a gyakorlatban a feketék másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől. A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták. Vele rokonszenvező fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen, a mozgalom vezetőjévé a fiatal, tanult Kinget választották meg.

Martin Luther King temploma Birmingham, Alabamában 

A bojkott váratlanul sikeresnek bizonyult: a feketék inkább gyalogoltak, mintsem buszra szálljanak. Kinget megpróbálták megfélemlíteni, előbb gyorshajtás miatt vették őrizetbe, majd a helyi Ku Klux Klan dobott dinamitot házára, végül illegálisnak minősítették a bojkottot és elítélték. King fellebbezett, és a szövetségi bíróság kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes és eltörölte azt.

Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. Hazaköltözött Atlantába, ahol egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. (Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást.)

"Van egy álmom"

King mozgalma 1960 és 1965 között érte el legnagyobb eredményeit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nem csak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták. A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette, amikor több mint 200 ezren (nem csak feketék) hallgatták King leghíresebb, „Van egy álmom” kezdetű beszédét. (A beszéd ma már tananyag az amerikai iskolákban.) Az alábbi felvétel Debrecenben készült  2012-ben, Martin Luther King szobrának leleplezése alkalmával:

Ebből idézek a következőkben: „Van egy álmom, hogy eljön a nap, amikor a nemzet fölemelkedik és igazán megéli azt, miben hisz, azaz, hogy ’Magától érthetőnek tartjuk, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett!’…Van egy álmom, hogy négy kicsiny gyermekem egy napon olyan nemzet tagjává válik, amelyben nem bőrük színe, hanem jellemük mértéke szerint ítélik meg őket… Van egy álmom, hogy eljön az a nap, amikor ’minden völgy fölemelkedik, és minden hegy és halom alászáll. Az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává lesznek és megjelenik az Úr dicsősége és minden test látni fogja azt”.

Martin Luher Kinget szoros barátság
fűzte Billy Graham evangélistához is

1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, amikor átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat.

Voltak azonban ellenfelei a „sötét” oldalon is: a feketék közül sokan nem értettek egyet békés módszereivel, később nyíltan szembefordultak vele és „Tamás bátyának” nevezték. A Ku Klux Klan sem volt tétlen: 1961-ben megrohamozták azt a templomot, ahol prédikálni próbált, egyedül Mississippi államban negyven polgárjogi aktivistát lincseltek meg. 1965-ben King egy nagyszabású tiltakozó felvonulást vezetve inkább visszafordult, amikor rendőrségi úttorlasszal került szembe. Ezért sok radikális, főleg fiatal fekete megalkuvónak minősítette, azzal vádolta, hogy lepaktált az állami hatóságokkal és szakított vele. Békés fellépése egyre kevesebb eredményt hozott, s amikor a vietnami háború ellen is felemelte szavát, jónéhány újabb támogatóját veszítette el.

Martin Luther King igét hirdet a birminghami
baptista gyülekezetben: Fönt jártam a hegyen...

1968. április elején egy helyi sztrájk támogatására Memphisbe utazott. Április 4-én este a szállásául szolgáló motel erkélyén egy zsoltárról beszélgetett társaival, amikor egy orgyilkos golyója végzett vele. Ekkor mindössze 39 éves volt. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s miután beismerte bűnösségét, kilencvenkilenc év börtönre ítélték.

Martin Luther King utolsó prédikációjában, 1968. április 3-án az ellene elkövetett merénylet előtti estén, mintha megérezte volna, hogy mi vár rá, ezt mondta: „Fönt jártam a hegyen és láttam az ígéret földjét!” Ezt a döbbenetes prédikációrészletet láthatják itt a következő felvételen:

A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető lelkipásztor ma már az amerikai örökség része. Egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát. Születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) az Egyesült Államokban hivatalos munkaszüneti nap.

Megdöbbentő személyes élmény volt számomra amikor 2002 ben személyesen is járhattam Birmingham városában és fölkereshettem több dr. Martin Luther King életével kapcsolatos történelmi emlékhelyet. Mint ismeretes az ’50-es, ’60-as évek Amerikája polgárjogi mozgalmának egyik forró pontja volt ez a város. A faji megkülönböztetés abban az időben talán ezen a vidéken volt a legszembetűnőbb és legkegyetlenebb. Fölkerestem azt a templomot, ahol dr. Martin Luther King baptista mártírlelkész maga is prédikált, ahol erőszakmentes elveit hangoztatta, és fekete hittestvérei méltatlan élethelyzete ellen protestált. Ahol az utcán hatalmas tömegek élén haladva vonult és énekelte sokakkal együtt az ismert néger spirituálét: „We shall over come… Mi győzni fogunk!”

Martin Luther King beszédét egyenes adásban közvetítették Washingtonból

A birminghami fekete baptisták legnagyobb temploma mellett áll a Polgári Jogok Nemzetközi Intézete. Itt nemcsak a korabeli események elevenednek fel egy-egy nevezetesebb emléktárgy, döbbenetes dokumentumfilm segítségével, de megrázó élményként éli át az ember e politikai feszültséggel teljes, szinte polgárháborúba sodródó Amerika  sötét korszakának egymást követő tragédiáit. A Kennedy fivérek értelmetlen tragikus halálát, a washingtoni többszázezres tömegdemonstrációt, dr. King tiszteletes ott elmondott prófétikus beszédét: „I have a dream… - Van egy álmom...” 
⏩Martin Luther King: "Van egy álmom" - teljes washingtoni beszéd magyar fölirattal ⏪

Láttam azt a börtöncellát, ahol az igazság bátor hirdetése miatt rabság töltötte. Olvastam az innen kiküldött, megrendítő, hittestvéreit bátorító leveleit. Végül a fiatal lelkész életét kioltó fegyverropogás ébreszti a szemlélődőt a véres valóságra... Arra a gyakran elhangzó kérdésre pedig, hogy: „Volt-e valami értelme a véráldozatnak?” -, Jézus szavai jutnak eszünkbe: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért…” (Ján. 15:13-14)

Martin Luther King és felesége Coretta Scott
síremléke Atlanta, Georgiában

Ötven évvel a tragikus események után nagy változást láthatunk a polgári jogok, és a faji megkülönböztetés kérdésében. Megszűntek a fehér és fekete lakosságot megalázóan elkülönítő felszólítások, a jogegyenlőség minden állampolgárt megillet. Sőt, a város történetében először fekete polgármestert választottak, aki ugyancsak baptista. Mi magyar baptisták is tisztelettel emlékezünk a mártírhalált halt baptista lelkipásztorra, Martin Luther King Jr. testvérünkre, nem feledve az ősegyház hitvallását: „A mártírok vére magvetés!”

Id, Martin Luther King meghívása Magyarországra.
A hivatalos meghívót dr. Haraszti Sándor, valamint idősebb
dr. Mészáros Kálmán és felesége adta át Atlantában,
King tiszteletes irodájában.

Dr. Martin Luther King édesapja, idősebb dr. Martin Luther King maga is baptista lelkipásztor volt Atlantában. Fia mártírhalálának 10 éves évfordulóján 1978-ban a Magyarországi Baptista Egyház meghívására hazánkba látogatott. (A hivatalos meghívót Dr. Haraszti Sándor orvos-misszionárius, az amerikai magyar baptisták akkori vezetője és az éppen Amerikában igehirdetői körúton szolgálatot teljesítő idősebb Dr. Mészáros Kálmán, a magyarországi baptisták akkori alelnöke és felesége adta át idősebb Martin Luther Kingnek 1973-ban Atlantában.)

Látogatása során több igehirdetést és teológiai előadást tartott a fővárosban és Debrecenben, úgy a baptista, mint református gyülekezetekben, valamint Budapesten a Baptista Teológiai Akadémián. Az említett helyszíneken annak idején magam is részt vettem és fiatal teológusként személyesen is találkozhattam vele. Így életem meghatározó emlékei között tarthatom számon a mártírlelkipásztor és családja élettörténetét.

"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." (Zsid. 13,7) Ezt az igét idéztem Martin Luther King szobrának leleplezése alkalmával Debrecenben 2012-ben, a Magyarországi Baptista Egyház élén végzett 12 éves országos elnöki szolgálatom befejezésekor. SDG.

Újabb megemlékezés Debrecenben 2020-ban

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

Torda a magyar vallásszabadság őrbástyája

TORDA A MAGYAR VALLÁSSZABADSÁG ŐRBÁSTYÁJA

A Tordai Magyar Baptista Gyülekezet
új temploma 

A közelmúltban Tordán jártam, ahol a helyi Magyar Baptista Gyülekezetben hirdethettem Isten igéjét. Nem először kerestem föl Erdély mértani közepén található történelmi nevezetességű települését. Bár a magyar baptista misszió elég fiatalnak tekinthető a városban, az itt élő közösség aktív szolgálatának egyik fényes bizonyítékaként láthatjuk a város közepén nem régen épített új templomát. A korábbi látogatásomhoz hasonlóan most is lehetőségem adódott a város múltjának és történelmi emlékeinek közvetlen tanulmányozására.

     Torda jelentős szerepet töltött be a múltban is. Már a római korban is lakott település volt. A város előbb a gótok, majd a hunok kezére került. A honfoglaló magyarok első erdélyi várukat a római romok fölé építették az itt föltárt sóbányáik védelmére. Később a hajdani Torda vármegye királyi székhelye lett és több mint száz országgyűlés tekintélyes színhelyévé vált.  Különösen a magyar protestantizmus reformációt követő meghonosodásában volt fontos szerepe. A város közepén álló XII. században elkezdett és többször átépített torony nélküli ősi templomban megtartott országgyűlések közül azok lettek a legnevezetesebbek, amelyek a vallásszabadság kérdésével foglalkoztak.

     A világon először ugyanis itt, a történelmi Magyarország keleti tartományában Erdélyben, ebben az ősi templomban foglalták országos határozatba a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló nagy jelentőségű törvényt! 1568-ban a Tordán tanácskozó erdélyi magyar rendek országgyűlésének legfőbb témája ugyanis a vallás szabad gyakorlása volt.

A Tordán tanácskozó magyar országgyűlés 1568-ban mondta ki először
a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatát hazánkban

     Négy és fél évszázaddal ezelőtt itt Tordán mondták ki először, hogy: „a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”

     Ennek a törvénynek az ad nagy jelentőséget, hogy a történelemben először biztosított szabad vallásválasztást az egyén számára. A Német-római Birodalom­ban dúló vallásháborút 1555-ben lezáró, ún. augsburgi vallásbéke, az „Akié a föld, azé a vallás” elve alapján, csak részleges szabadságot volt hivatva biztosítani. A birodalmi békeszerződés kimondta ugyan az evangélikus vallásnak a katolikussal való egyenjogúságát, de nem engedte meg a szabad vallásválasztást és annak félelemmentes gyakorlást. Akié a föld, azé a vallás elvére alapján a birodalom tagállamainak vezetői dönthettek csak arról, hogy a két felekezet közül melyiket választja az uralkodó. Az uralmuk alá tartozó alattvalóknak nem volt döntési joguk, ők továbbra is engedelmességgel tartoztak feletteseiknek.

A vallásszabadságot kimondó országgyűlés színhelye Tordán

     A reformációt követően Erdélyben 1557-ben bevett vallássá nyilvánították az evangélikus felekezetet. Miután a lutheri tanítások mellett egyre jobban tért hódítottak Kálvin János tanai, úgy az egyszerű lakosság, mind a fejedelmek körében, a tordai országgyűlés 1564-ben bevett vallássá nyilvánította a reformátust is. A települések ettől kezdve maguk dönthettek arról, hogy a három vallás – katolikus, evangélikus, református - közül melyik vallást gyakorolják a továbbiakban. A meghozott döntés ettől kezdve mindenki számára kötelező érvényességűvé vált, a határozat az egész településre érvényes maradt.

Miután János Zsigmondot az önállóvá vált Erdély fejedelmévé választottál, ő maga is protestánssá lett. 1568 januárjában összehívta az országgyűlést, mely hét napon át ülésezett a már korábban ismertetett tordai római katolikus templomban, végül kimondta: „...midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki (...) az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől (...) és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka."

A tordai templom falán található emléktábla

     Az anabaptisták törvényes elismerésére azonban még várni kellett. Ebben az időben még nem éltek nagyobb létszámban anabaptisták Erdély területén. A reformáció radikálisabb irányzatához tartozó hitelődeink ekkor még súlyos üldözésnek voltak kitéve Dél-Németországban, illetve Svájcban és igyekeztek Európa keleti régióiba menekülni és nyugalmasabb életkörülményeket keresni. Az Ausztriából és Cseh-Morvaországból Magyarországra menekülő anabaptistákat Bethlen Gábor fejedelem telepítette nagyobb létszámban Erdélybe. A fejedelemnek köszönhető, hogy a korábban halálra keresett anabaptista vallásüldözöttek is törvényes védelmet nyertek. Az 1622 június 4-én Kolozsváron megtartott országgyűlésen kiterjesztik a tordai vallásbékét az anabaptistákra is. Ennek megfelelően Bethlen Gábor erdélyi fejedelem „Teljes vallásszabadságot és adómentességet adott nekik.” Ezt a rendelkezést 1625. augusztusában újabb oklevéllel erősíti meg a fejedelem. A lelkiismereti és vallásszabadság törvénye kihatott Erdély politikai, gazdasági és kulturális életére is. Ez a virágzó időszak egészen addig tartott, amíg Erdélyt a Habsburg Birodalom be nem kebelezte.

Bethlen Gábor erdélyi nagyfejedelem
tudósainak társaságában

     Ez az egész Európában példátlan vallásszabadság Mária Terézia osztrák császárnő 1763-ban kiadott törvényrendeletéig tartott, amely a következő ítéletet hirdette meg: „Az Erdélyben eddig megtűrt anabaptisták többé ott meg ne tűrettessenek, szónokaik hivatalaikból elmozdíttassanak és egyenként a katolikus papoknak oktatás végett átadassanak. A néphez katolikus papok küldessenek. Aki 6 hét alatt meg nem tér, száműzettessék.”

     A korabeli feljegyzések szerint a határidőnek kiszabott 6 hét nem volt elég az anabaptista „újkeresztyének” megtöréséhez. Még további két éven át küldött feljelentésekből arról értesült a császárnő, hogy az anabaptisták „makacsul ellenállnak” az uralkodó akaratának. Ekkor keményebb erőszakhoz folyamodik a császárnő. A prédikátorokat bebörtönözteti, a katolikus egyházba áttérőknek pedig olyan kiváltságokat ígér, amelyeket annak idején Bethlen Gábor biztosított a hutteritáknak. Egy 1766-ból származó dokumentum szerint „katonasággal és ütlegeléssel kellett kényszeríteni” az anabaptistákat a mise meghallgatására.
    A további erőszakos üldözés miatt 1767-1770 között nagy számban hagyják el hazánk területét az anabaptisták és Ukrajna, valamint Oroszország területén telepednek ideiglenesen le. Onnan pedig a 19. század végén vándorolnak ki véglegesen Amerikába. Ezzel véglegesen lezárul az anabaptista mozgalom európai korszaka.

     A lelkiismereti és vallásszabadság kérdése azonban még sokáig megoldatlan marad. Ebben a szellemi küzdelemben még sok feladat hárul az újkori baptisták későbbi képviselőire, de ez már egy újabb korszak történése…

Dr Mészáros Kálmán

egyháztörténész

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Jézus bemerítkezése a Jordán vizében

Bemerítő/Keresztelő János által

A vízkereszt, más néven epifánia ősi keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak meg világszerte. Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű ünnepének magyar neve. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Bemerítő/Keresztelő János általi ámerítkezésére /megkeresztelkedésére emlékeztek ezen a napon.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Az Epiphaneia ünnepét a 3. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak január 6-án. Kezdetben Jézus születésnapját, azaz a karácsonyt ünnepelték ezen a napon. E mellé került Jézusnak a Jordán folyóban való bemerítkezésének/megkeresztelkedésének, valamint első csodatételének emléknapja is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává.

     A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott római szaturnália és Mithrász-ünnepségek „Legyőzhetetlen Nap”, nap-isten születésnapja, azaz a „Sol Invictus” pogány ünnep ellensúlyozása miatt a 4. századtól kezdve Krisztus születésnapja, a karácsony ünnepe átkerült a december 25-i időpontra. Ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

Keleti bölcsek megérkezése Betlehembe

A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről. A hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fianak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselői. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük. Ámde a hármas szám utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként.

A keleti egyházak is a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

Orosz ortodox hívők megmerítkeznek a Moszkva folyó

jegébe vágott lékben Moszkvában, 

az ortodox vízkereszt alkalmából.

Ortodox vízkereszt napján a pópák által megáldott jéghideg vízbe mártóznak az ortodox hívek abban a hitben, hogy így tisztulhat meg a lelkük az elkövetett bűneiktől. Jelképesen lemossák magukról bűneiket az ortodox vízkereszt napján. Az ortodox hívők szerint a pópa által megszentelt jéghideg vízbe merülés megtisztítja a lelket az elkövetett bűnöktől...     

A baptisták és sok más evangéliumi keresztyén egyház és közösség is felnőtt hitvalló bemerítésben/keresztségben részesítik azokat, akik hitre jutottak, meggyőződésükről nyilvánosan vallást tettek és azt önként kérik. Az ősegyházban egyébként az első századokban a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták a keresztyén hitre jutott Krisztus-követők.

Felnőtt hitvallók bemerítésére szolgáló "baptisztérium" Pisaban

      A baptisták honlapján ezzel kapcsolatban ez olvasható: "Ez a hagyomány bibliai korig nyúlik vissza, egészen a Jézus Krisztust személyesen ismerő apostolok gyakorlatából ered. Biblia tudósít bennünket a keresztény egyház születéséről, és az azt követő első időszakról. Itt egyetlen egy történetet sem találunk, melyben csecsemőket kereszteltek volna. A gyermekkeresztség csak a VI. századra terjedt el. Lassan azután eretnekségnek számított, ha valaki a hitvalló felnőtt keresztséget hirdette. Az egyház megfeledkezett az apostoli gyakorlatról és a VI. századtól elterjedt hagyományra hivatkozott.

Egy másik érdekes tény, hogy egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek” a római katolikus egyházban. A Bibliában található eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből gondolható lenne.

Bemerítés a XI. században a baptiszériumban/
keresztelő kápolnában

Az exteri zsinaton (1277.) még szigorúan előírták az alámerítést a katolikus egyházon belül. A fejlocsolást csak 1314-ben a ravennai zsinaton fogadták el egyenértékűnek a bemerítéssel. Tehát több, mint ezer évre volt szükség ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a fejlocsolást a bemerítés mellett.

Az egyháztörténelem során újra és újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.  A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában és Angliában újra felismerték a bibliai eredetű hitvalló keresztség igazságának fontosságát és annak gyakorlati helyreállítását az egyházban. Ma a három nagyobb történelmi keresztény egyház - római katolikus, evangélikus, református - kivételével lényegében világszerte minden nagyobb evangéliumi keresztény felekezet a felnőtt keresztséget gyakorolja...

A bemerítés/keresztség a Krisztussal együtt való
"meghalást - eltemettetést - feltámadást" jelenti

Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény.      A "keresztyén" szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…

Tömeges bemerítkezés a Jordán partján

A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…"

A Baptista Hitvallásban a következő olvasható A bemerítés címszó alatt:

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte 1. A bemerítés az újjászületés jelképe 2, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, 3. Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. 4. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; 5. aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. 6. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük. 7. A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre. 9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá 10.

1. Mt 3,13-17. Mt 28,19,  2. Kol 2,11-12, 3. Jn 15,10;14. ApCsel 2,41 . ApCsel 22,16,  4. Gal 3,27 . 1Kor 12,13  5. ApCsel 10,47-48. ApCsel 16,33-34,  6. ApCsel 8,36-38, 7. Mt 28,19 . Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12,  8. Róm 6,11,   9. Róm 6,3-5,   10. Mk 16,16. Zsid 11,1-2

Végül nézzék meg a Jordán partján készített helyszíni riportfilmünket:

Összeálította:

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

A Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz története

A Magyar Evangéliumi Szövetség

Aliansz története

Az 1936-ban megalakult Magyar
Evangéliumi Szövetség
Aliansz logója

Az Aliansz mozgalom – és a hozzá kapcsolódó, az év első hetében megtartott imahét – mint felekezetközi és nemzetközi testvéri egységtörekvés Angliából indult el a 19. század közepén. Az Evangéliumi Világszövetség 1846-ban alakult meg Londonban. Tagjai elsősorban az evangéliumi hitvalló egyházak és közösségek soraiból kerültek ki, akik azonosulni tudtak a reformáció sarkalatos igazságaival, nevezetesen: a Szentírás isteni ihletettségéről és tekintélyéről, az emberi természet romlottságáról, a Krisztusban történt megváltásáról, az egyedül hit által való megigazulásról szóló alapigazságaival.

Az évek múltával egyre terebélyesedő, felekezeti határokon átívelő egységtörekvés Magyarországon is követőkre talált. Az Aliansz imamozgalom elindítói hazánkban, a Lánchíd építésekor igen aktívan működő „Skót Misszió” volt. Missziótörténeti érdekesség, hogy ebbe a lelki közösségbe kapcsolódott be a szintén 1846-ban Hamburgból Pest-Budára visszaérkező első baptista hitvallású misszionárius Rotmayer János is.

A Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz megalakulása 1936-ban a 
Budapest-Felsőerdősori Metodista Gyülekezet kápolnájában

Történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy 1876 óta kezdetben szórványosan, majd egyre nagyobb létszámban gyűltek össze különböző felekezeti hátterű keresztyének közös imádságra.
Id. Viktor János visszaemlékezéséből tudjuk, hogy: „1880-tól kezdve állandóan növekvő imádkozó sereg találkozott a Hold utcai (Budapest) nagyteremben. Ott volt Szilassy Aladár és Szabó Aladár is. Ez utóbbiakban ébredt a gondolat, hogy meg kell indítani az imahét megtartását a Kálvin téri református egyházban is…”

Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz közgyűlése (1943) a 
Budapest-Wesselényi utcai Baptista Templomban

Az első világháború után 1925-ben újból megélénkültek az Aliansz kapcsolatok. Felekezetközi bizottság alakult, amely az Aliansz imahetet az esztendő első hetében ismét nyilvánosan meghirdeti és megszervezi. Az Aliansz mozgalomnak állandó jellemzője volt az is, hogy minden lehetséges módon (petíciókkal és a sajtó útján, sőt csendes felvonulásokkal is) síkra szállt a vallásszabadság védelmezése és kiterjesztése mellett.

1936-ban 90 éves a nemzetközi Aliansz mozgalom. Ebből az alkalomból az addig laza szerveződésű mozgalmat a Felsőerdősori Metodista Imaházban megtartott alakuló közgyűlésen „Magyar Evangéliumi Szövetség” néven egyesületté szervezik. Alapítói és első vezetői között olyan közismert személyek neve is szerepel, mint dr. Ravasz László református püspök, dr. Raffai Sándor evangélikus püspök, dr. Kiss Ferenc egyetemi orvosprofesszor, Hecker Ádám metodista elnök, valamint dr. Somogyi Imre a baptisták elnöke, aki egyúttal a Aliansz első főtitkára is volt.

Aliansz Imahét Országos Megnyitója (2010) a Budapest-Ó utcai
Keresztyén Testvér Gyülekezet kápolnájában

A felsorolt nevekből is látható, hogy kezdettől fogva milyen erős volt az Aliansz mozgalom „szabadegyházi”, más néven „evangéliumi protestáns” háttere, de megfelelő súllyal vettek részt benne a többi protestáns „történelmi egyházak” képviselői is. Az Aliansz 500 kötetből álló könyvtárat is létesített, melynek helye a Budapest-Wesselényi utcai Baptista Imaházban volt.
Az Aliansz következetes harcot vívott a szabadegyházak, kisebb vallási közösségek elismertetéséért. Emiatt szükséges volt megfogalmazni a különbséget a bibliai alapon álló vallásfelekezet és a szekta fogalma között. A szekta megjelölést a következő érdekes módon fogalmazzák meg: „Szekta az a tömörülés, amely az egyetemes, közönséges keresztyén anyaszentegyházból elkülöníti magát azzal, hogy a többi keresztyén felekezetet kárhozatra méltónak és menőknek tartja. Tehát az úgynevezett egyedül üdvözítő egyházak a szekták, míg azok az egyházak, amelyek a többi egyházakhoz tartozó hívőket testvérekül elismerik, nem tekinthetők szektáknak.”

Aliansz imahét szolgálattevői (2011) a Budapest-Belvárosi
Golgota Keresztény Gyülekezetben

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a ma ismert Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) 60 évvel ezelőtt – kezdetben más név alatt –, valójában az Alianszból nőtt ki. A református és evangélikus egyházak kezdeményezésére 1943-ban létrejött új szervezet ugyanis, amelyhez a baptista és metodista egyházakon kívül más felekezetek is csatlakoztak a későbbiek folyamán, ettől kezdve testületileg próbálták egységtörekvésüket szervezettebb formában megélni. Az Aliansz viszont továbbra is igyekezett a különböző egyházakhoz tartozó hitvalló keresztyének önkéntes missziós társulása és imamozgalma maradni. Kezdetben a két szervezet szorosan együttműködött, később azonban történelmi és egyházpolitikai okok miatt a két testvérszervezet egymástól függetlenül folytatta tevékenységét.

Az Aliansz vezetői a Reménység Fesztivál 1000 fős kórusával a
Budapesti Biblia Szól Egyház kápolnájában 2012-ben

1946-ban az Aliansz mozgalom 100 éves. A jubileumot a háború utáni súlyos körülmények ellenére Magyarországon is megünneplik az 1947-es Aliansz imahét ünnepélyes megnyitásán, a budapesti Zeneakadémián. A Magyar Evangéliumi Szövetség elnöke ekkor Bereczky Albert püspök, főtitkára Kádár Imre volt. Az ötvenes évek totalitárius rendszerű állama az egyházi élet fokozatos elsorvasztása során a Magyar Evangéliumi Szövetséget is föloszlatta. Ebben az időszakban az évenkénti imahetek legális, és egyre inkább illegális megtartása általában csak az evangéliumi protestáns (kisebb) egyházakban és közösségekben folytatódott. Ebben az időszakban az Aliansz mozgalom képviseletét – 1989-ben történt feloszlatásáig – a Szabadegyházak Tanácsa látta el. Később az ökumenikus mozgalom megindította az ökumenikus imahetet január harmadik hetében, melybe 1989-tól a római katolikus egyház is bekapcsolódott.

Aliansz Imahét  Országos Megnyitója (2015) Budapesten, 
a Szilágyi D. téri református templomban

A rendszerváltás után újból kísérlet történt az Aliansz mozgalom újraélesztése terén. A Fővárosi Bíróság 1991. augusztus 14-én kelt végzésével nyilvántartásába vette a társadalmi szervezetek között. Ez időtől dr. Hecker Frigyes és Durst László testvérek fáradoztak sokat a mozgalom lendületbehozásán. Az ő írásos visszaemlékezésükben – melyből sokat merítettem e cikk megírásához is – a következőt írják erről az időszakról: „Az Evangéliumi Aliansz a rendszerváltás óta tulajdonképpen még mindig keresi a helyét, és szeretné betölteni azt a feladatot, amelyet az alapító Atyák tűztek ki maguk elé. A gyülekezetekben élő hívő fiatalok nagy része nem ismeri, de nem is ismerheti az Evangéliumi Aliansz mozgalom múltját, történetét, szellemi alapjait és célkitűzéseit. Az idősebb korosztályhoz tartozó testvérek száma pedig, akik az Aliansz gondolat hordozói és ismerői, egyre fogy. Vajon lesznek-e olyan fiatal testvérek, akik átveszik a stafétabotot, és az eredeti alapokon folytatják ezt a szolgálatot, Isten gyermekeinek a Krisztusban való egységéről szóló bizonyságtételt...?”

Aliansz Imahét Országos Megnyitója (2016) a Budapesten

a Wesselényi utcai Baptista Templomban

A fent megfogalmazott kérdésre az elmúlt években egyértelmű választ nyerhettünk. Igen, van jövője az Magyar Evangéliumi Szövetség munkájának. A 2001-ben újjáalakult Aliansz elhatározta, hogy visszatér az 1936-os eredeti alapszabályhoz. Ennek előkészítése érdekében egy felekezetközi előkészítő munkabizottság jött össze rendszeresen a Magyarországi Baptista Egyház Székházában Budapesten azzal a céllal, hogy egy ma is használható, a misszió teljes spektrumát figyelembe vevő alapszabályt és munkaprogramot állítson össze. A 2001. május 25-én egybehívott választó közgyűlés ezt elfogadta, új vezetőséget választott és a kitűzött feladatok megvalósítását nagy lelkesedéssel megkezdte. Azóta a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) már nem csak az év első teljes hetében megtartott „Aliansz imahét” megszervezését vállalja föl, hanem számtalan új missziós kezdeményezéssel – evangelizációs hitébresztő és hiterősítő rendezvények sokaságával – gazdagította az elmúlt években is a hazai felekezetközi mozgalmat.

A Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz vezetőségének Teológiai Műhelye a 
Piliscsabai Evangélikus Missziói Központban

Az a reménységünk és imádságunk tárgya, hogy az Evangélium Szövetség - Aliansz a jövőben még hatékonyabban töltse be alapvető célkitűzését, a felekezeti határokon átívelő ima- és tanúságtévő szolgálatát, melynek alapja Krisztus főpapi imája: Hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” (János 17:20-21)

A fenti felvétel a Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz Imahétének Országos Megnyitó istentiszteletén készült a Kispesti Baptista Gyülekezet templomában 2013-ban.
Soli Deo Gloria!           

Dr. Mészáros Kálmán,

egyháztörténész